Miért kell egyáltalán modernizálni, miért nem eleve modernek ezek a rendszerek?
Ügyfeleink jellemzően olyan vállalatok, amelyek évek, évtizedek alatt felduzzadt gigantikus méretű, úgynevezett monolit vagy legacy rendszerekkel dolgoznak, vagy már elavult programnyelveket használnak. Ezek a cégek általában már érzik az egyre nővő versenyhátrányt a saját piacukon. A modernizáció egyébként szakmailag mindig izgalmas feladat. A modern technológiák alkalmazása önmagában vonzóvá teszi a nálunk lévő munkaköröket, a monolit rendszerek kiváltása pedig kihívást és további motivációt jelent kollégáink számára. Erre való tekintettel szívesen segítünk akár közepes vállalatoknak is, ha látjuk a feladatban az alkotási lehetőséget. Jelenleg is dolgozunk ilyen projekteken, amelyek adott esetben informatikai termékek teljes újragondolását jelentik.
Azért, ha egy nagy bankra gondolok, ez nem tűnik kis feladatnak. Hogy lehet a gyakorlatban meglévő, összetett, óriási rendszereket modernizálni?
Szinte minden ügyfelünk elvárja, hogy a meglévő rendszereit az üzletfolytonosság biztosítása mellett modernizáljuk. Modernizáció – ami jellemzően konténerizált, mikroszervzizes megoldásra átállást és új technológiák bevezetését jelenti – módszertanát tekintve két alapvető megvalósítási modell alakult ki. Az egyik a meglévő rendszer felszeletelése és darabonkénti átalakítása. A másik, hogy a meglévő rendszer mellett, párhuzamosan tervezünk és építünk MVP (minimum viable product) szemlélettel egy új rendszert, és technológiai szempontból folyamatosan szervezzük ki a meglévő megoldásokat az új platformra. Mindkettőben van tapasztalatunk, ügyfele válogatja, hogy az igényei és környezete alapján melyik irányba tolódik el. Mindkettő erős rendszerintegrációs kompetenciát feltételez. Oldalakon keresztül sorolhatnám, hányféle rendszerrel integrálódtunk már. Nagyon keresett szolgáltatásaink közé tartoznak korszerű adattárolási és továbbítási megoldások (újgenerációs adatbázisok) bevezetései, felhőalapú technológiák, illetve a mesterséges intelligencia. Gyakori igény a munkafolyamatok digitalizálása, workflow megoldások bevezetése is, illetve, adott esetben azok teljes automatizálása.
Mennyi idő egy ilyen, nagyobb projekt megvalósítása?
Egy multinacionális bank nem tudja átrakni a rendszerét 3-4 hónap alatt, ugyanakkor mindenki rövid idő alatt megvalósítható gyors megoldást keres. Mi sosem előre specifikált terjedelemmel kezdünk neki gigaprojektnek, nem rakunk az ügyfél elé egy óriási valamit, nem azzal vállalunk el feladatokat, hogy írjunk alá egy szerződést 50 hónapra. Mindig kisebb etapokban fogjuk meg a projektet.
Jellemzően, korábbi tapasztalataink alapján adunk indikációkat, hogy körülbelül mennyi idő egy gigantikus rendszer átírása. Meg tudjuk mondani, mi az a kritikus funkciókör, amire fókuszáljunk, hogy tudjuk azokat egészben átvinni. Tudjuk, hogy definiáljunk egy microservice-t, hogy ne legyen se kicsi, se legyen túl nagy – itt mi visszük be a fényt a sötétségbe. Korábbi tapasztalataink es hozzáértő kollégáink révén, meg tudjuk becsülni, mi az, ami logikailag első körben szükséges és elégséges. Erre tudunk már rövidebb, belátható idejű projekt időtartamot vagy megvalósítási időt, például 3-5 hónapot mondani.
Hogyan tudtok agilisan dolgozni nagy, régi rendszerek között? Nagy szervezetek tudnak egyáltalán agilisak lenni?
Vannak jó példák, de vegytisztán igazi agilitást még egyik nagy szervezetnél sem láttunk. Valahol nem szakadtak el a régi módszerektől: akár üzemeltetésben, vagy IT-biztonságban, de valahol ott van a régi gondolkodásmód, ami blokkolója az agilitásnak.
A nagyvállalati agilitáshoz jól illeszkedő Spotify-modellt sokan vezették be a magyar bank- és telekommunikációs szektorban is. Léteznek jól működő szervezeti minták. Véleményem szerint, azt viszont el kell fogadni, hogy egy nagy szervezet sosem lehet olyan agilis, mint egy kicsi startup. Nem is jó, ha ez a célja, mert ez elérhetetlen. A fontos, hogy annyira „áramvonalasítsa” a folyamatait, amennyire tudja. Nem az agilitásban kell versenyezni, abban fel kell zárkózni. A nagy cégeknek (modern adattárolási és továbbítási technológiákra épülő) adatokban rejlő értékek kiaknázásában és a rá épülő mesterséges intelligenciában lehet versenyelőnyük.
Miért pont az UpScale-t válassza az, akinek modernizációra van szüksége?
A cégünk erőssége a modernizációhoz kapcsolódó know-how mint módszertan mély, meggyőző ismerete és gyakorlati alkalmazási tapasztalata.
Fontos megérteni ugyanakkor, hogy a modernizáció nem másolható versenytársról versenytársra. A domain tudás fontos, de az üzleti stratégia, a fókuszok, az infrastrukturális környezet, az emberi erőforrás összetétele és számos más a modernizáció mikéntjét befolyásoló tényező szervezetről szervezetre változik. Más szóval tudjuk, hogy mit kell kérdezni.
Az UpScale szolgáltatása ebben az értelemben is tényleg testre szabott: meg tudjuk kérdezni azokat a kérdéseket, amelyekből kiderül, a konkrét ügyfélnek milyen típusú problémái vannak. Ezáltal sikeres lehet akár egy relatíve standard (mégis sok helyen hosszú távon átgondolatlan, vagy tökéletlen) elosztott rendszerű platform bevezetés is. A cég segítséget tud adni abban, hogy ez a fajta stratégiai átgondoltság áthassa az új technológiák bevezetését. Az ügyfél sok esetben később érti csak meg, hogy milyen komoly költségeket és időt spórolt azáltal, hogy épített az UpScale módszertani tapasztalatára.
Emellett arról vagyunk híresek, hogy úgy adunk át termékeket, hogy azok végig vannak tesztelve, megvannak a dokumentációi, készek a helyreállítási és katasztrófavédelmi tervek és így tovább. Mindezt úgy, hogy a kollégáink a legmodernebb technológiákat használják.
Miért csak most kezdték el a nagy cégek a modernizációt?
Csak úgy tűnik, mintha most kezdték volna. Négy éve az UpScale-t az hozta életre, hogy egy nagybank lehetőséget teremtett a modernizációs javaslatunk éles környezetben történő kipróbálására. Az akkori kis csapatunk közreműködésével megvalósított „proof of concept” igazolást nyert és ebből nőtte ki magát az a több mint száz fős csapat, akikkel együtt dolgozunk ma is, mint fő ügyfelünkkel.
Azóta nagyon sok helyen vezettünk be új generációs adatbázisokat (például Apache Cassandra, Cockroach DB), fektettük le a reaktív programozás alapjait, vezettünk be KAFKA-t, illetve valósítottunk meg modern rendszer monitoringolást. Ezeknek közvetlen üzleti hozadéka is van. Sokan a technológiákat még IT kérdésnek tartják, de például a KAFKA segítségével már számos ügyfelünk élt túl rendszerleállásokat úgy, hogy közben az ügyfelei semmit nem érzékeltek belőle. Ez már üzleti kérdés is. Fontos ugyanis, hogy a nagyon komplex rendszerek hatékonyan együtt tudjanak működni. A reaktív programozás gyakorlatilag a rendszerek közti kommunikációt teszi megbízhatóbbá.
Több évet élt és dolgozott Kanadában. Hogy látja visszatérő szemmel a magyar IT piacot?
A piacban vannak rossz berögződések. A cégek kergetik a projekteket, aztán projektekhez embereket csábítanak el tisztán anyagi érdekeltségre építve, ők aztán a projekt lefutásával ottmaradnak és a folyamat indul elölről. Sajnos az elmúlt évek változásai sokakból hozták ki, hogy tisztán anyagi motivációból dolgoztak. Ugyanakkor egyre többeket ér el ennek mellékhatásaként a kiábrándultság, csalódottság és kiégés. Szörnyű és üres kizárólag a pénzért dolgozni. Az élet ennél többről szól. Tapasztalatunk szerint az új generáció tehetségei már inkább az alkotás örömét, az életérzést keresik a munkahelyükben.
Így nem meglepő, hogy nyugaton már sokkal többről kell szóljon egy cég, mint egy nagyon profitorientált, egydimenziós valami. Azaz, nem „van egy munkám és keresem az egyensúlyt a munka és magánélet között”, hanem inkább „érezd magad jól a munkahelyen is”, de nem azzal, hogy odateszem a pingpongasztalt. Az nem elég.
Ha ezt ki tudjuk alakítani, hogy ebben higgyenek az emberek, saját példánkkal is, már előbbre vagyunk. Én hiszek abban, hogy jobbá tudjuk tenni a világot, és azért megyünk például fát ültetni mert ezt a hitet szeretnénk továbbadni, nem azért, mert most mindenki ezt csinálja. Egyébként büszke támogatói vagyunk a MyForest kezdeményezésnek, partnereink nevében is fákat ültetettünk, a 40 fokban is kapáltunk, és most novemberben erdőtelepítésben is részt veszünk. Kollégáink belső motivációból összeszerveződtek és elmentek vért adni.
Én abból kultúrából jöttem vissza, ahol a saját közösségedet is segíted. Ezért megkerestük például az irodánk mellett lévő Salad Boxot, amely arculata közel áll hozzánk, hogy találjunk együttműködési felületeket. A náluk szervezett meetupnak nagyon jó visszhangja volt. Vagy egy másik példa: a Finesse Media Production nevű tehetséges filmes társaság, amely velünk készíti céges imázsfilmjét, és reméljük jó referenciaként tudunk számukra szolgálni. Emellett meetupot, webinárokat tartunk, blogokat írunk, hogy megosszuk a tudásunkat, és van még sok ilyen kezdeményezésünk. Sajnos, egyelőre sokszor nem értik az az emberek, mi a célunk ezzel, hitetlenkedés fogadja a kollaborációs szándékot.
Sajnos sok jó példa csak a felszínen kerül megvalósításra Magyarországon. Önkénteskedés, csocsóasztalos kultúra, agilistás: mind olyan, ami a felszínen létezik, de nagyon kevés helyen működik tényleg.
Amiben lehet, mi igyekszünk példát mutatni. A magunk eszközeivel küzdünk a megkülönböztetések ellen, javítottuk a nemek arányát munkavállalóink között. Állandó támogatói vagyunk a United Way nemzetközi karitatív szervezetnek – személyes megtiszteltetés, hogy felkértek és az ősszel igazgatóság tagjai közé is választottak. Reszt veszünk jótékonysági vacsorákon, néma liciteken. Nagyon jó érzés látni milyen sikereket ér el a szervezet a gyermekek esélyegyenlőségének terén.
Sokakat megleptünk azzal, hogy saját versenytársainkkal kezdtünk szakmai és üzleti együttműködéseket kialakítani. Hiszem, hogy a céges kultúra építés csak belülről fakadhat, azt nem lehet megjátszani. Hosszú kitartó munka eredménye létrehozni egy olyan társaságot, amelyet az értékek tartanak össze és sokszor olyan érzésünk van, hogy árral szemben evezünk. Hisszük ugyanakkor, hogy attól nem lesz céges kultúra, hogy kiírjuk a falra.
